Elképesztő zavar uralkodik a közbeszédben - ezzel együtt a fejekben is, hogy mi is ez a szociáldemokrácia. Baloldal. Elvileg mondhatjuk, hogy valamiféle szociális tőke-irányította társadalmat jelent, csak ezzel is az a baj, hogy igazából nem működik. Sose működött. Se a német, se az angol se a francia baloldal nem osztály, hanem nemzeti alapú, a szociális mantrájukhoz meg mindig a jól működő tőke az egyetlen segítő erő. Ami nélkül meg nem is megy ez az egész hablaty szociális érzékenység... A kormány a tőke pénzéből tud csak lecsípni, mert másnak nincs. Ha a tőke jól működik, egy kormány lehet szociáldemokrata, mert megengedi neki a tőke, ha a világpolitika fenyegető, egy kormány lehet nacionalista, az is csak akkor megy, ha a nemzeti tőke jól tudja támogatni. Érdekes problémák ezek. Most nézzük ezt a szerencsétlen magyar baloldalt. Milliárdos vállalkozókkal az élükön. Politikai karrieristák, akik az üzleti életben szerzett - hát a rendszerváltás környékén kiügyeskedett manipulációkkal (persze minden törvényesen! - sic!) vagyonuk örvén érezték megukat eléggé felemelkedettnek ahhoz, hogy nemzeti ügyekben is megnyilvánuljanak. Mégiscsak van itt egy nagy zavar. Mit keresnek ezek az emberek a szociálisan hátrányos rétegek érdekeit képviselni hivatott szervezetekben? Törvényszerű, hogy elvesztik a politikai játszmákat, elvesztik a támogatókat, de hovatovább mára a szavaikat is elvesztették. A Fidesz gyakorlatilag megfosztotta a baloldalt a szóhasználatától, mert jó érzékkel látta, hogy a baloldal nem baloldal, a szocialista kapitalista; politikai értelemben megnémultak. Nemzetinek lenni meg egyértelmű: harcolni kell a brüsszeli bürökratákkal, és a kisemmizett szegényeknek időnként illik valamit odadobni: rezsicsörrentés. Azért nincs szociálisan érzékeny nemzeti kormányunk, mert a tőke nem támogatja. A választási matematikában képletekkel osztani meg szorozni persze nagy feladat! Van itt néhány millió nyugdíjas meg szegényember. Éhező gyerekekkel. Rongyos kisiskolásokkal. Kifizetetlen csekkekkel, kikapcsolt fűtéssel villannyal. Dehát a nemzeti kormányunk jót akar! Csak a gonosz nemzetközi nagytőke a magyar emberek ellen van. Tudod-e? Nem ad ám szociális kiadásokra a jószágából!
Na de mit tud ebben a politikai szóhasználatban kezdeni egy baloldalinak, szocialistának mondott ellenzék? Semmit. Megint veszít, mert nem tudja a médiamódszereit megújítani. Hogyan tudná? Nagyon egyszerű: mindig csak a fidesz-szólamokat kellene előcitálni. MIt mondott a Fidesz a benzináremelésről? Mit ígért a családoknak? A többségi döntéshozatalról? A baloldalnak a médiakampányt erre kellene súlyoznia, hogy csak a fidesz hazugságokat kellene újra és újra láthatóvá tenni, szóban, írásban, médiában, óriásplakáton. A másik út az LMP. Mondjuk ez eleve egy hülyeség, hogy lehet más a politika, mert ott kellett volna kezdeni, hogy pl. nem kérnek millliós parlamenti fizetést. Itt kezdődik a másság, addig a közvélekedésnek még nem más... már lóhosszal vezetnének. Meg kéne ígérni, hogy ha nyernek, minimálbérre fogják csökkentetni a képviselői fizetést. Két lóhossz. Na de erről már volt szó.
