Plakátmagány - aktuál(politikai) gondolatok

Ezt a kétes ismertséget is a visszájára lehetne fordítani... nem is olyan nehéz. Csak néhány közutálatnak örvendő pofát kell mellé tenni. Rögötn ő lesz az aranyos... médiahekk. Sült...

Az európai együttműködés kereteinek újragondolására késztetheti a múlt heti választás az országok vezetőit. A legelső probléma már eleve ott van, hogy az országok vezetői más-más dimenzióban élnek-gondolkodnak. Nagy számossága okán maga az Európát alkotó lakosság is hajlamos a széthúzásra - hajlamos nem belegondolni a közös érdekbe. A kiindulópont mi más is lehetne, mint a német-francia együttműködés történelmi hagyománya, amivel egy másik hagyományt a német-francia szembenállást írták felül. És ahogy Európát többé osztotta a nagy nemzetek érdekháborúinak hullámzása, úgy egyesíthetné ennek a kézfogásnak az ereje is. Csakhogy a világ több szállal kötődik az Únióba, minthogy azt függetleníthetné magától, és akár az amerikai gazdasági szűklátókörűség okozta pénzügyi zavar, akár a kínai imperializmus agresszív előretörése, itt már a szövetségi kötődéseket rázza, holott ennek így semmi értelme, pusztán ostobábbnál ostobább haszonleső politikus-gazemberek szólamait visszhangozza és zsebeiket tömi. Az euroszkepticizmus a politikus maffia legszélsőségesebb nemzetrontó cinizmusa, amivel saját népük jövőjét kaszálják el pusztán azért, hogy ideig óráig Mercedesen járhassanak.

Ez olyan, mintha a működési hibák miatt Budapestet szét akarnánk szedetni - mert mégiscsak szemtelenség, hogy a második kerület dzsentri uracskái akarnák nekünk megmondani, hogy mennyi legyen a buszjegy ára, akik különben sose járnak busszal. Akkor váljon ki a hazug Budapest mesterségesen összetákolt konstrukciójából Csepel, Cinkota és Rákospalota. Éljen a független Rákoscsaba-Újtelep!

Kell Európa, csak másként kell. Itt az idő ésszerűsíteni, értelmes áldozatokat hozni, a működési zavarokat megszüntetni. De annak is itt van az ideje, hogy leálljanak azok a hazugsággyárak, akikkel szemben az Úniónak nincsenek eszközei. Hogy hazudhat folyamatosan egy uniós ország miniszterelnöke az únióról? Hogy hallgathatja el, hogy onnan kap minden pénzt, amivel kampányol és dicsekszik, mért nem vonja ezért senki felelősségre? Mért nem kiáltjá világgá az eu, hogy ez az önjelölt "nemzetmentő" minden médahatóságba saját embereit nevezi ki, aztán az úgynevezett közszolgálat örve alatt pártkampányt rendel...?

Azok a célok itt fognak elveszni, amiért az egész együttműködést létrehozták? Ilyen arcátlan hazudozók tönkretehetik külön kis szemétdomjaikon - az eu pénzből az eu-t? 

Ezek régi rosszemlékű szovjet típusú minták, amiket ki más hozna be Európába, mint az ezen szocializálódott egykori kisz-es, ma fideszes káderek. Akik nem bírják a kritikát, a kényes kérdéseket, a televíziós vitákat. Annál jobban szeretik az öndicséretet, az önigazolást, az ellenségkeresést. Mert ezek egyébként keresztények. Különben 89-ben még liberálisok voltak... Hm?

Holnapután lesz a nap. A választási nap. Nagy érdeklődés nincs, mert ugyan a politikai agitátorok csúcsrajáratott üzemmódban működnek, a közvélemény döntő részét nem érdekli a választás, fejünk fölött döntenek rólunk – nélkülünk. Nem véletlenül szólalt meg Sólyom László, aki a Fidesz és az Mszp ellen érvelt - értelemszerűen az Lmp-re irányítva a figyelmet, a fasisztoid Jobbiktól nem eléggé elhatárolódva - mindenesetre a kisebbik-nagyobbik rossz példájával azt az érzésünket erősítette, hogy ennek az egész politikai garnitúrának nincs már erkölcsi alapja a politikai közbizalom elnyerésére.

És ha olyanok jönnek, akiket mondjuk szakmai vagy szakpolitikai alapon mérlegelve nem is tartanánk megfelelően profinak, a pofátlanság-mércéjük mégis még jó értéken áll. Elég ennyi? Ha tudnánk, ha lenne róla reális fogalmunk, hogy mennyi értékes évet, mennyi értékes aranyat szórtak el ezek a jobb-bal-jobb majmok, mennyi lehetőséget daráltak be a saját és haverjaik zsebébe, az ország, a társadalom, a nép ellenére, legkisebb kétségünk se lenne, hogy azt kell mondanunk, elég volt mind a két rablóbandából.    

Én például azt mondom, a legjobb forgatókönyv az lenne, ha a fidesz 30 % körülig jutna el a nagy béke-rezsiharc füstjében, az mszp szépen visszaszorulna, és elkezdődne az lmp felépülése.

Én annak nem drukkolok, de teljesen egyértelmű, hogy maximum 2 éve van ennek a fidesznek a továbbiakra, és akkor bizony kemény helyzet lesz. Rohannak a bukásba, és annyira buták, hogy még ezt se képesek felfogni. Ahol minden döntéshozót csak a hülyeségének meg a seggnyalásának a szitáján szűrnek át, ott nincs fejlődés, nincs termelés, nincs munka, ott mindennek csak a látszata van, az fújódik statisztikákban meg sikerpropagandában, mígnem kidurran és maga alá temeti az egész rendszert.

Hogy akkor hova rohan Orbán meg a szíjgyártói nem tudom, remélem ki is tiltják Európából az egész lószerszámos társaságot, dehát úgyis annyira vágynak keletre, menjenek, minél hamarabb.

Rohamléptekkel közeledik a választás. Mindenki egyre több hülyeséget beszél, se füle se farka baromságokat, a cél egyértelmű, meggyőzni az embereket... ő... tényleg gondolkozzunk el ezen, hogy kinek, miről kellene meggyőzni a választók többségét... 

A Fidesz az mtva által kézivezérelt összes médium összes híradásában saját kormányzásának nagyszerűségéről, annak fergeteges eredményeiről akarja meggyőzni a valakiket. A valakik gondolom marhára nincsenek erre rászorulva, mert akik a ballib és eus szörnyek összeesküvésének védelmére kivonulnak rezsicsökkentésért harcolni - több millióan, nem inkább több milliárdan - azok csak egy lehetőséget látnak, eszükbe se jut más kezébe helyezni a szent korona védelmét. Ja, hát állítólag - én nem tudom, csak egyesek feltételezik - olyanok is felszálltak a Pestre szállító buszokra, akik nagy ívben leszarják a szent koronát és a 64 vármegyét, de valamiért mégiscsak érdekeltek voltak abban, hogy úgy látszon, nem szarják le, dehát ők nem teljesítettek jobban, de ilyenekről nem szól a híradó - tehát nincsenek is. Már a feltételezés is sértő és alkotmányellenes.

Akik viszont úgy szavaztak a fideszre 2010-ben, hogy a szocialistáktól, hagyóktól gyurcsányoktól erősen megcsömörlöttek, és reménylették, hogy a szocialisták hátat tudnak fordítani ezeknek az elemeknek, és a fidesz legalább ebből tanult, azok nagyrészt az egész politiai cirkuszt a halál f... szóval odakívánják az összes szereplővel együtt - vagy azt hiszik, hogy ezek a jobblikas nemzeti bohócok, ezek az elmeháborodottak legalább jól megfingatnák a sok marhát - de a józanság és az európai kötődések mégiscsak a passzivitás irányába fordítanak szinte mindenkit.

Fölöslegesen jön Bajnai az egyébként józannak látszó agitálásával, kétségtelen, hogy ő is abban a bagázsban egzisztált évtizedekig, akikkel most látszólag vitatkozik.

Ezt az LMP-t meg igazán még most se lehet érteni, hogy most kik ezek, mit akarnak, mi a koncepciójuk?  Persze azon kívül, hogy más...  Szóval... politika Magyarországon megbuktál.

Talán még addig lehet valami földrengés-szerű esemény, változás? Ki fél attól?

Arról gondolkodtam a KLIK kapcsán nyilvánosságra került jelentés miatt, hogy ez az egész kormányzás ilyen, mint a klik: semmi sem számít, csak az orbánosság. És minél közelebb vagy orbániához, annál inkább érvényesül ez a szempont, mint mindent eldöntő mérleg.

Ha Orbán előbb-utóbbi bukásáról beszélünk, látnunk kell, hogy a kontraszelektált társadalomszervezés önmaga ellensége. Hiszen a teljesítmény háttérbe szorul a talpnyalás rovására. Ennek a folyamatos megnyilvánulása csak egyféleképpen szorítható vissza, a nyilvánosság és a média korlátozásával. De az eredmény akkor is egy egyre romló, egyre nyomasztób hangulatú, elkesredett, cinikus vagy kivándorló társadalomkép lesz. És ez nem függ össze a szocializmussal vagy a kapitalizmussal. Azzal sem függ össze, hogy nő-e a gdp vagy negatívan nő. Ja. Horthy rendszere ugyanilyen volt és Szálasi rendszer lett belőle. Meg menekültáradat. Akik maradtak meg próbáltak elsunnyogni a közéletből. És csak azok maradtak benne, akik a politika megmondó emberei voltak, üres fejjel, vagy cinikus hazudozóként. Ott másra nem tudsz képzelni, csak a pénztárca megtartó erejére.

És ahogy Gyurcsány és csapata kifosztotta az államot? Hát az se hiányzik. De ez se. Ez itt a baj. Ez a végtelenül nyomorult, tehetségtelen, buta, politikai szarkeverő gittegylet. Hogy ezeket nem lehet egy mozdulattal leváltani. Mért nincsenek nálunk itelligens, jól kommunikáló, tisztelettudó és tiszteletet érdemlő bölcs vezetők, akik a szolgálatukat érzik feladatnak, nem az arcuk méretét?

Vagy legalább hagynák békén az embereket, nem pofáznának bele a hétköznapi döntéseikbe, az életük szervezésébe lépten-nyomon. Ne akarnák folyton megmondani, hogy az ő elképzeléseik szerint, mit hogyan kell csinálnunk. De jó lenne, ha nem is tudnánk ki a polgármester, ki a miniszter, mert úgy végeznék a dolgukat, hogy csak akkor ütköznénk beléjük, ha lemondatnák őket, mert valamit nem jól csináltak. Le kéne cseréltetni velük a bársonyszékeiket hokedlira. 

Namost akkor mért nem jön az, hogy az lmp, meg együttizé, meg nem tudom ki még, indítsanak egy weboldalt, ahol az istenadta nép webileg voksolhat, hogy kit szeretne közös ellenzéki min elnöknek?

Kérném az ellenérveket!

Namost egyrészt megkérném a Tisztelt Olvasót, hogy értékelje a címben rejlő ritmikát - köszönöm - másrészt nézzük meg, miről van szó. Egy emberről, aki lesz, meg egy bukásról, ami lesz. Ez nem puszta remény, hiszen, akárki, aki józanul fel tudja mérni az utca hangulatát, látja, hogy hacsak csalni nem fognak, ez kész. Ez az ország nem támogatja ezt a Fideszt. Ez az ország nem ennyire konzervatív. Nem ennyire keresztény, nem ennyire jobbos. Jobbikos. Az ország józan. Ha Gyurcsány ámokfutását elutasította, Orbán királyságát is el fogja. Persze mi lesz helyettük? Ez a látszólagos bingó kérdés, csakhogy nem. Elutasít előbb a polgár, azt már eldöntötte, hogy elutasít. Most lenne itt annak az ideje, hogy mindenféle pártok elaprózzák és felőröljék a két nagyot, a nagyságot itt nagyon átvitt értelemben használnám. Nem kell se ez a kurzus, se a baloldali ellentetje, mert ezek most bizonytották, mire használják a nemzet bizalmát, azok meg már csúnyán belebuktak abba, amikor meg akarták valósítani alképzeléseiket. Úgyhogy gyerünk lmp, meg kétfarkú párt, meg istentudja milyen párt - ó, csak nem valakik akadályozzák Önöket? Egy ilyen Orbán-Gyurcsány féle háttér-koalíció? Ah, persze. Higgyük el, minden aljasság egyszer kiderül, egyszer megbukik, mert nem tudja magát fenntartani. Leég, hiszen, hazudik, amikor eltitkolja valós arcát. És az mégis kiviláglik a tettekből, a támogatásokból, a pénztárcák vastagságából.

Én valahol még mindig reménykedem, hogy a Fidesz nagy bankrablói is előbb-utóbb megbuktatják a rendszert, melynek kegyeltjei - mert nincs az a nokiás doboz, nincs az a hagyóság, amely ki ne esne a táskából.

Valaki majd akkorát botlik egy vak komondorban, hogy a közvélemény elől már a "közszolgálati" média se tudja eltitkolni, kérdésekben, válaszokban megbújik a romlás, a rothadás, a bűz kitör az mtva-ból és elárasztja a közvélekedést, amely megint rájön: csúnyán becsapták.

Se rezsiharc, se bankok oldala, se keleti nyitás nem menti meg a szagtól a fidesz kipárnázott kis és nagykirályait, hanem minden elcsúszik majd egy apró ostobaságon. Lehet, hogy nem a választások előtt, hanem egy gyenge többséggel, még tovább rabolhat a rablóbanda, akik, kurucabbak a kurucnál, de a lelkük mély-labanc, mert csak a szegények kifosztását érik el ködös álmaikkal, és átfordul egyszer a mérce: Orbán is hasra esik a vak komodorban, nemcsak Smitt, meg a többi szánalmas talpnyalója.

Komoly történelmi vívódás ma értelmezni 2013 őszén, Orbán Vikor, a demokráciát több fronton is támadó miniszterelnök „háborús” beszéde nyomán, hogy hol is tart ez a magyar szabadság, amely Szent István királytól Mátyásig, török hódoltságtól moszkvai befolyásig mindig kor-szellemű értelmet nyert, de ma valahogy elvesztette a tartalmát.

Orbán hadrendbe szólította híveit, mintha a választásokon háborúzni kéne. Van valami szörnyű zavar ennek az embernek a fejében, és sajnos attól kell félni, hogy kritikus pontokon, Gyurcsányhoz teljesen hasonló módon képtelen lesz visszavonulót fújni a megvadult csaholó vérebeinek. Mert a magyar szabadság nem az ő korlátlan politikai mozgástere. Ha ezt korlátozzák bárkik, azt civilizált módon kellene kezelni, nem háborúval.

Persze annyian és annyiszor mondják el ezt, hogy szinte fölöslegesnek tűnik, inkább azt a kérdést kellene az orbánizmuson túl meggondolni, hogy ennek a politikai absztrakciónak, aminek a neve Magyarország, milyen érték ma a szabadság, ez hogyan nyilvánulhat meg és mi a hozadéka. 

Az egyéni és társadalmi valamint a köztes, közösségi szintjein az országnak más-mást fejez ki. Az egyén akkor szabad, ha nincs korlátozva a gondolkodása, ha szabadon és széleskörűen hozzájuthat az akár ellentétes gondolat-rendszerekhez, véleményekhez, és a kialakult vélemények áramlása nincs mesterségesen korlátozva. Ebben a tekintetben Magyarországon nincs szabadság, mert a kormánypárti média semmilyen függetlenségi elvnek nem felel meg, a hozzáférés a médiatartalmakhoz pedig szintén mesterségesen torzított. Ezzel nem tudom, ki akarna vitatkozni... A közmédia, ha jól számolom 6 csatornán nyomul, és nem függetlenül, hiszen kontroll minden szintjén deklaráltan a saját embereit delegálta és soha nem akart konszenzust az ellenzékkel, jogi eszközökkel még így is folyton el akarja hallgattatni az egyetlen ellenzéki jellegű tévét és rádiót. Ez szégyen és gyalázat, mindannak az elárulása, amit a zászlajukra tűztek a 89-es forradalmmi hangulatban az akkori ellenzéki, ma kormánypárti képviselők, akarnokok. Megérdemelnék, hogy más köpje szembe őket, ha már ők nem néznek tükörbe. Ez tulajdonképpen a legegyszerűbb, a sajtószabadság szintje. Fölötte hiába lovagolnak nemzeti színű trikóban, párdon, trikolórban, az Európai Únió ellen agitáló porhintők, a szabadság alapszintje van bajban, akkor minden bajban van.

Máskülönben kétségtelen, hogy a nemzeti függetlenség ideáját is talán el kellene végre szakítani a 19. század konstellációjára operált eszménytől és föl kéne fogni, hogy ma másképp független egy ország, mint akkor. A válság-tudatú Orbánnak körbe kéne talán nézni Németországban, Franciaországban vagy akár Ausztriában, aztán itthon és akkor rájönne ki van válságban.    

1. Amikor mi gyerekek voltunk és még volt előbb Bene, aztán Fazekas, meg Törőcsik, meg Nyilasi, még nem volt se akadémia, se Fidesz-megesz, se Csányi páváskodó emellesz. Se kötelező napi tesi, mégis reggeltől estig rúgtuk a labdát...

2. De már akkor is gond volt, hogy a politikusok azt hitték, hogy majd ők rendbe teszik a magyar focit.

3. Előbb csak bele-beleugattak, csapatokat büntettek-jutalmaztak, hovatartozásuk szerint, aztán nem értették, hogy mért kezd lebetegedni a dicsőséges magyar foci. Ja, mert mikor volt - vagyis lett dicső?

4. Hát, amikor önfenntartó volt. Amikor az egyébként sosevolt Minarik Edék szívügye volt a sosemvolt Csabagyöngye. És mégha béelt nyertek volna is, Minarik nem állt volna be párt-kutyának. Sose szabadna elfelejteni, hogy a Puskás-korszak a háború előtti világban kezdődött, a tehetségeket még ott találták meg, és ha tetszik, ha nem, az a lendület futott még pár évtizedet, akik azután születtek és kerültek be a sport-irányításba, azok ásták meg a sírját is - akkor is és most is jelentős politikai támogatással. A foci a népé - kellene, hogy maradjon-legyen. 

5. El kéne mennie a focitól az egész kib___ott politikai bagázsnak. Mi a francot keresnek ott? Hogy ünnepeltethessék magukat, ha összejön valami? De ha meg nem, magyarázkodni kell. Agyrázkódás? Navégre. Erre az egyre éppen jó volt. Különben mondok valamit ezeknek a bélférgeknek, akik kereszténynek áltatják magukat a politikai plakátokon, hogy aztán sütögethessék a bűzlő pecsenyéjüket - lennének magyar tehetségek, csak meg kellene őket találni - de nem a szisztémának, hanem a jó szemű, tehetséges minarikedéknek, akiket nem lehetetlenítenének el. Csakhogy a politikai odanyalás mindig fontosabb, mint a tehetség, ahol föltűnik a politikus undorító feje.

6. Ja, azt akartam mondani, hogy a katolikus országok mindig is erősek voltak fociban... nem tudom, mi az összefüggés, de lássuk be: spanyolok, olaszok, franciák - na jó, brazilok, portugálok, olaszok, hát bizony Magyarországnak ott lenne a helye. Ott is volt, amíg meg nem nyomorították. Annyira rázkódni kéne agynak, hogy rájöjjön, nem kell neki ezügyben az égvilágon semmit se csinálni, mert mindenképpen bukás lesz a vége.

7. Békén kéne a focivilágot hagyni kitisztulni, aztán pár év alatt magához térne. Szóval igen, nem kéne cégeket, meg államilag érdekelt - tehát politikai befolyást élvező mamutvállalatokat a seggükön kiírva szponzorálni - vagy ha muszáj, akkor ne az legyen a lényeg, hogy a királyi tévében mutassák a seggüket, hanemhogy mi a feltétele egy ilyen mértékű szponzorálásnak - na, ne - hát ki gondolja, hogy abból a menedzsernek nem juttatnak vissza, hamár a csapat semit se ér el? Különben mért csinálná? Ezér.

8. Szóval erre nem sok esély van, kábé semmi, magyarul még várható sok agyrázkódás, esetleg időnként lehetnek szerencse szériák tétnélküli és súlytalan csapatok ellen... és akkor jó kis műsorokat csinálnak majd a tévében a talpnyaló senkik.

Nincs annál irritálóbb, mint amikor egy volt ős-demokrata, a PDSZ volt elnöke, aki valódi harcot folytatott a pártállami iskolai háttér-rendszer lebontásáért, sokszor személyesen is segített az akkori demokratikusan gondolkodó, ezért nem ritkán háttérbe szorított, adminisztratív eszközökkel elnyomott pedagógustársaknak, hogy ez a férfi most azt mondja a pártja által elkövetett választási csalásról sunyin mosolyogva, hogy "szomorú".

Nem szomorú, hanem vérlázító, hogy mindannyian szembeköpik korábbi önmagukat, hogy egy ugyanolyan aljasan építkező, diktatórikus centralizált iskolarendszer felépítéséhez aszisztálnak, ami ellen annak idején harcoltak. 

Mikor nyitják föl a szemüket végre ezek az alvó demokraták, és veszik észre, hogy a KDNP Fideszbe integrált önjelölt nemzetmentői, akik a keresztény eszme terjesztésében látják a magyar nép felemelkedését, egy olyan elbaltázott módszer- és rendszer-csomagban gondolkodnak és hisznek vakon, amely nemcsak a modernség, de a működőképesség kritériumainak se felel meg és sorra bukik meg minden valódi megmérettetésen... 

Mikor veszik észre, hogy ennek a pénznyelő rendszernek egyébként a lényege, hogy csak ellentmondást nem ismerő észérveket otthonhagyó általában 50-es éveiben járó frusztrált nőkre lehet bízni? Aztán félig lefokozni, vagy területeket elvenni tőlük, utána meg biztost kinevezni föléjük - de most őszintén: mi a fene értelme van ennek? Mért kell minden működő alrendszert is bekebelezni, tönkretenni? Aztán sajnálkozni, hogy kis hibák vannak, de majd minden jó lesz. Csak nézzék az állami televíziót a "közszolgálati": értsd Fidesz-szolgálati híradót, akkor nem lesznek megtévesztve az egyre agresszívabb ballib médiamoguloktól, mert a kezüknél vagy az orruknál fogva vezeti őket a Nagy Birkamenet. 

Meddig tart a cinkos mosoly? És mikor csap végre valaki az asztalra?

Fidesz Fi és de nélkül

Szokásos fidesz ekézésem alapja, mintahogy legutóbb és azelőtt is derekasan bevallottam a totális kiábrándultság. Gyurcsány-csapat leváltásáig, és még azután egy-két hétig nem volt kétségem afelől, hogy ennek az országnak jót fog tenni a Fidesz... Aztán elkezdtek kétségeim lenni, mára biztos vagyok az ellenkezőjében, mert mondjuk én az államadósság deficitjénél sokkal fontosabbnak tartom, hogy ne legyenek a társadalomra veszélyes pártok. És ne csinálhassák meg azt, hogy az országot maguk és a véleményük alá gyűrik, ne csinálhassák meg azt a szentségtörést, amit a rendszerváltás lényegének tartunk, hogy látszólagossá teszik a demokrácia intézményeit, saját embereikkel tömik ki a demokratikusság fölött uralkodó intézményeket, akik meg ellentmondanak azt leváltják, mindezt valamiféle többségre hivatkozva, amit nagyon nem értek, 38%-nak a 70%-a se a társadalom többsége. A másik, hogy mindezek ellen, amiket elmondtam a saját küldetésüket teszik föl ellenérvnek, amivel meg eleve lehetetlenné teszik még a párbeszédet is. Ha Bokros Lajos, aki számomra a gyerekes családok megnyomorítójaként került be a politikatörténetbe, újkommunistáknak jellemzi őket, akkor én értem, mire gondol, Tamás Gáspár meg nem értem, mit nem ért.

Mindezek szellemében Orbánnak, aki húsz éve figyeli a baloldalt, saját állítása szerint, (lehet, hogy a Fideszt kellett volna húsz éve figyelnie, és akkor gyorsan ki kéne onnan lépnie, mert bár a politikai szófosás, porhintés és nemzeti színű szalagos beszéd-cicomázás bajnoka, figyelhette volna, hogy Antallal, mint ifjú liberális beszélt alantas stílusban, viccelte ki II. villágháború előtti álnosztalgiájukat - mindazt, amit most ő nagy mellénnyel csinál), szóval Orbánnak a Fidesz kongresszuson névváltoztatást kellett volna javasolnia, mondjuk Fiatal Demokraták Szövetsége helyett, hiszen nem is fiatalok, nem is demokraták, valami Keszon-féle névvel kéne előállni, Keresztény Szocialista Nímandok például, és akkor helyben is vagyunk a keszonbetegségnél, túl hamar följöttek a mélyből - azóta szédölögnek, csakhogy az ő szédölgésüktől a társadalom milliói nyomorodnak meg, mennek tönkre, nem tudják fizetni a fizetni valókat, és mondják azt, hogy rohadtul elegük van ebből az egész hordából, amelyik ott a parlamentben milliós fizetéssel játsza az eszét - nagy eszméket szolgálnak nagy zsebekkel - tehát miről szól ez a küldetés? A mieinknek minden lehető pénzt, a többi meg le van szarva.

Minket 60 valahányban születetteket rettent meg igazán a Fidesz gátlástalan politikai (le)szereplése, cinikus és aljas kommunikációs porhintése, egyre átlátszóbb píárra és reklámra idomított bohóckodása, ami mögött kezdjük sejteni szorongással, semmi más nincs, mint egyes zsebek kitömése. És a kettteseké meg a hármasoké, a lényeg, hogy akolból bégessen, semmi más nem számít.

"A teljesítmény pártrokonszenv mögé nyomása eszi ki az egészséges társadalom és gazdaság gyökerét." Erre körülbelül a 70-es évek elejére jöttek rá Kádárék...

Sajnos azt látjuk, hogy a legrémisztőbb kommunista csinovnyikok emlékképe köszön vissza mára már a legtöbb fidesz-arc láttán. Csak a főneveket cseréljük ki, és ugyanott vagyunk, mint a 80-as, 70-es sokszor az ötvenes években. Rémülten kérdezgetjük: kik ezek? Ez a rendszerváltó fiatal nemzedék színe-java? Milyen rendszert milyenre váltottak ezek? Gondolkodjunk csak egy kicsit... A Fidesz története mégiscsak az akkori Demokratikus Ellenzék liberális vonalából eredeztethető. Ezt valahogy olyan keveset mondják mostanában, amikor a szocialista egyenlő lett a liberálissal, pedig akkor, amikor még a fidesz is liberális volt, éppen fordítva működött, a csökött ál-történelmi konzervatív MDF tette magát folyamatosan olyan dolgokkal nevetségessé, mint amiket most a fidesz nap, mint nap elénk tesz - kötelezővé tesz. Csak akkor valamennyire mégiscsak érzékelte Antall, hogy mi jön vissza a reakciókból. Ugyanez Orbánra nem mondható el, valahogy teljesen belevakult a talpnyalói meg ideológia csinálói meséjébe. Ez tragikus, mert arra a következtetésre sarkall minket, hogy azt higgyük, a kádári szocializáció idáig ér, hogy ők se tudnak szabadulni ebből a "megjavítjuk a népet, ha tetszik neki, ha nem" szocialista dogmából. Igen, ennek ellentéte a liberalizmus, ha még föl lehet tenni ilyen izmus-azonosítókat, és talán valamiféle nemzeti liberalizmust kellene elővezetni annak a néhány még tisztán maradt politikusnak, akik megmenthetnék a mai ötvenesek becsületét, gondolok itt Tölgyessyre, Sólyomra leginkább, de Bod Péter Ákosra is, mert nagyon elkeseredett nemzedéket termel ez a fidesz arrogancia és a mi gyerekeink szaladnak nyugatra, talán nem kis mértékben a csalódottságunkat látva-élve.

De nem nagyon bízom én se ezekben, szerintem amíg jövőre összerogy ez az undorító pártállami rendszer, amit már egyszer kidobtunk a történelem szemétdombjára, még rengeteg kártevést tesz rajtunk, még rengetegszer gondolunk rémülten arra, hogy ez a mi korosztályunk teljesítménye, és nem sok minden fordíthat minket optimistább társadalmi perspektívába...

"Mi fidesz bajban vagyunk. A korona ugyan jól áll a zakóhoz, de mintha kezdene kiderülni, hogy nem szeretnek minket. Há' de mé' nem? Mi jót akarunk! Mi megmondjuk azt is, mi a jó. Megmondjuk, ki van velünk, ki az ellenség. És mi vagyunk az ország, mi vagyunk a fidesz, mi vagyunk a király. Mi megmondjuk azt is, hogy a népnek jó, egyre jobb, már annyira jó, hogy aztán majd ezután csak még nagyon jó lesz, mi semmi hibát nem követünk el, és ráadásul minket az egész világban - szinte - támadnak. Hát még most a román elnök is belénk kötött. Nagyon csúnya dolog ám ezt tenni velünk. Ja, és senki se hív meg minket... Ez szomorú. Nem akarnak velünk találkozni a világ prominensei. Pedig mi mindenkivel olyan jó megállapodásokat - STRATÉGIAI! - tudunk kötni... Mé nem akarnak? Mi fidesz bajban kezdünk lenni, mert nem tudjuk már csak a mi hiradónkat nézetni a magyar családokkal. Más is ad hírt... Álmomban sem gondoltam volna, hogy valakinek erre van szüksége. Erre van igény! Megáll az ész. Vagy föl kéne időben ébredni? Hát de ki merészelne oldalba bökni, hogy király uram, ébredjen... A barátok kezdenek elfordulni, vagy álnokok, szabotálnak, nem hallgatnak a jó szóra... Ha meg a bukás réme közeleg, gyorsan és sokan fognak hirtelen rájönni, hogy ez így nem volt jó... És nem mindenkinek lesz későn, ma is vannak ugyebár egészen prominens - keresztény! - meghatározó döntéshozók komenista múlttal, de szót se erről. Még tart az álom."

Szavakra koncentrál a fidesz-agy. Mondani, mondani, lebeszélni, elvenni a levegőt - az ellenség az ördögtől van. Ugyanakkor nézzük meg ezeket a végrehajtókat, akik a királyt szolgálják, szagolják az ízlését, próbálnak nagyon ott lenni. Nagyobbat álmodni. Jól teljesíteni. Elképesztők ezek a nők is... Államtitkári miniszteri, és egyéb felső polcokon. Namost ezek keresztény demokraták. Jaj. Mit is jelent ez? Hogy lehet valaki keresztény és demokrata? A világ legantidemokratikusabb hierarchiája a keresztény egyház. Pásztor van és nyáj. Megmondás és bólogatás. Szembenállás. A pap kiáll és megmondja. Te nem szólhatsz, amit mondhatsz megvan írva előre, régóta.

Szavakkal játszadozik a fidesz-agy, és megmondja, mit kell mondani. Tévének, hírügynökségnek, újságnak. De mér? Még akar győzni, még akar uralkodni, meg akarja ezt a népet nevelni, mer' ez a nép nincs eléggé megnevelve, egyrészt elmútt nyóc éve, ugye?, másrészt meg ki tudja, ezeknek az apáik mimindent csináltak. Mostmeg itt nem tetszéseket nyílvánítanak. Hát biztos, hogy nem volt elég tornaórájuk ám naponta... Ja.

Aztán mégiscsak egyszer vége lesz az országlásnak. Egyszer már vége volt, csúnya volt a vége, mégis mindenki elfelejtette... De ez most sok. Mindenki le van ugatva, tanártól a bankárig, egyetemistától a középiskolásig. Ó, a nyugdíjasokra nagyon vigyázva van! Csakhát minden nyugdíjas mögött egy család van - és onnan nem jó hangok jönnek. Akkorát nem lehet külhoni szavazókkal savazni (ja, azoknak mi közük ahhoz, ami itt történik?). A rövidlátás nem erény. A süketség meg baj a politikában. Előbb-utóbbb behallatszik minden tekes ablakon át is a sok ugatás. 

Elképesztő zavar uralkodik a közbeszédben - ezzel együtt a fejekben is, hogy mi is ez a szociáldemokrácia. Baloldal. Elvileg mondhatjuk, hogy valamiféle szociális tőke-irányította társadalmat jelent, csak ezzel is az a baj, hogy igazából nem működik. Sose működött. Se a német, se az angol se a francia baloldal nem osztály, hanem nemzeti alapú, a szociális mantrájukhoz meg mindig a jól működő tőke az egyetlen segítő erő. Ami nélkül meg nem is megy ez az egész hablaty szociális érzékenység... A kormány a tőke pénzéből tud csak lecsípni, mert másnak nincs. Ha a tőke jól működik, egy kormány lehet szociáldemokrata, mert megengedi neki a tőke, ha a világpolitika fenyegető, egy kormány lehet nacionalista, az is csak akkor megy, ha a nemzeti tőke jól tudja támogatni. Érdekes problémák ezek. Most nézzük ezt a szerencsétlen magyar baloldalt. Milliárdos vállalkozókkal az élükön. Politikai karrieristák, akik az üzleti életben szerzett - hát a rendszerváltás környékén kiügyeskedett manipulációkkal (persze minden törvényesen! - sic!) vagyonuk örvén érezték megukat eléggé felemelkedettnek ahhoz, hogy nemzeti ügyekben is megnyilvánuljanak. Mégiscsak van itt egy nagy zavar. Mit keresnek ezek az emberek a szociálisan hátrányos rétegek érdekeit képviselni hivatott szervezetekben? Törvényszerű, hogy elvesztik a politikai játszmákat, elvesztik a támogatókat, de hovatovább mára a szavaikat is elvesztették. A Fidesz gyakorlatilag megfosztotta a baloldalt a szóhasználatától, mert jó érzékkel látta, hogy a baloldal nem baloldal, a szocialista kapitalista; politikai értelemben megnémultak. Nemzetinek lenni meg egyértelmű: harcolni kell a brüsszeli bürökratákkal, és a kisemmizett szegényeknek időnként illik valamit odadobni: rezsicsörrentés. Azért nincs szociálisan érzékeny nemzeti kormányunk, mert a tőke nem támogatja. A választási matematikában képletekkel osztani meg szorozni persze nagy feladat! Van itt néhány millió nyugdíjas meg szegényember. Éhező gyerekekkel. Rongyos kisiskolásokkal. Kifizetetlen csekkekkel, kikapcsolt fűtéssel villannyal. Dehát a nemzeti kormányunk jót akar! Csak a gonosz nemzetközi nagytőke a magyar emberek ellen van. Tudod-e? Nem ad ám szociális kiadásokra a jószágából!

Na de mit tud ebben a politikai szóhasználatban kezdeni egy baloldalinak, szocialistának mondott ellenzék? Semmit. Megint veszít, mert nem tudja a médiamódszereit megújítani. Hogyan tudná? Nagyon egyszerű: mindig csak a fidesz-szólamokat kellene előcitálni. MIt mondott a Fidesz a benzináremelésről? Mit ígért a családoknak? A többségi döntéshozatalról? A baloldalnak a médiakampányt erre kellene súlyoznia, hogy csak a fidesz hazugságokat kellene újra és újra láthatóvá tenni, szóban, írásban, médiában, óriásplakáton. A másik út az LMP. Mondjuk ez eleve egy hülyeség, hogy lehet más a politika, mert ott kellett volna kezdeni, hogy pl. nem kérnek millliós parlamenti fizetést. Itt kezdődik a másság, addig a közvélekedésnek még nem más... már lóhosszal vezetnének. Meg kéne ígérni, hogy ha nyernek, minimálbérre fogják csökkentetni a képviselői fizetést. Két lóhossz. Na de erről már volt szó.

Megint van egy ötletem... Az ellenzéki pártok, és mindenki, aki kicsit is érzi azt a veszélyt, amit az Orbán-féle politikai stílus jelent a magyar demokráciára, minden, a Fidesz által indított sajtó- vagy egyéb politikai polémiát, megnyilatkozást, média-szereplést kezdjen azzal a mondattal, hogy "Nem hisz már senki a Fidesz hazugságainak..." namost ezzel a fidesz-módszerrel lehetne felidegesíteni a Fideszt, akinek semmi más célja nincs hónapok, évek óta, minthogy mindig arról beszéljenek, nemcsak ő általa arcátlanul szájkosarassá züllesztett közmédia, hanem még az ellenzékinek tartott orgánumok is, amiről ő akar beszélni. Ha a lakosságot a Közgépről kéne tájékoztatni, bajnais libák sorakoznak föl, ha az Alkotmány Bíróság jogköréről vagy az alkotmánymódosítások vicces menetrendjéről van szó, mindjárt inkább a maffiabaloldal és az elmútnyócév, meg a rezsicsökkentésről szeretnének vitát nyitni. Nane. Egyezzenek meg a Fidesz leváltásában érdekelt szervezetek, de mindahányan, és legyen ez a koalíciós alapelv, hogy minden megnyilakozásulakat ezzel a mondattal kezdik:

"Nem hisz már senki a Fidesz hazugságainak" Kész. Meglátják, milyen ideges lesz Orbán.

Jelen állás szerint, ha a regnáló politikai pártokat vesszük sorra, az általános kiábrádultság és fidesz vízfejűség mellett szinte az előadás elhanyagolható szereplőivé züllöttek az ellenzéki pártok, az ún. baloldalnak csak az a konc van, ami az emberek fidesz-bosszantásából marad, és ebbe a kényszerszerepbe sorba bele is rokkannak, elsőként a DK vagy mi, aztán az MSZP és mostanra a Bajnai-csapat is, amely a Horn Gyula-effektusból meríthette erejét, abból a történelmi tanulságból, ahogy Horn Gyula annak idején megverte az elszemtelenedett és fékevesztett Orbánt. Ezekből a kettős felfogásokból, ti. hogy fideszjobb, mszpébal, újabban rendre kimarad az LMP. Mi is ez az LMP? Vannak ott néhányan, kucorognak beszorítva a kettős nyomásba, mégsem fogy el az energiájuk, s nemrég még egy érdekes momentum feltűnt, amit kihagytak, talán nem teljesen ok nélkül a médiamogulok által bérelt véleménymondók a médiában, Sólyom és Tölgyessy beköszöntét az LMP holdudvarába. Márpedig ha ez a két ember esélyt lát egy politikai formációban a tisztességes politizálásra ma, akkor oda kellene figyelni. Ettől függetlenül az LMP meg mintha nem érezné, hogy idő van, ki kellene állni az emberek elé azzal, hogy miben más ez a politika? Vagy méginkább mennyiben mások ezek a politikusok? Azonkívül, hogy elhatárolódásban mindkét bemocskolódott nagy párttól már megnyerték a csatát – rendesen el vannak határolódva – most kellene felvetni a nagy PROBLÉMÁT, amit csak ők oldanának meg. Csaló, pénzhajhász politikai bünőzők vették át a lényegi irányítást mindkét nagy pártban? Ja. Nem újdonság. Saját haverjaiknak csinálják a törvényeket meg a pályázatkiírásokat? Ismert. Tehát végre nem azzal kellene foglalkozni, hogy mit csinál vagy nem csinál a többi, hanem most kellene felmutatni, hogy mitől más politikájú az LMP, mit lehet várni tőle, mi MÁST. Ötletek? Persze vannak! Kezdjék a mondatot úgy, hogy ha nyerünk, annyi lesz a havi illetményünk, mint a közmunkás havi bér. Ennél közmunkább nincs is. Nyernének! Mibe?!

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy Horn Gyula népszerűségét nekrológjaiban a "kisember" imázsával magyarázták. Ennek apropóján kellene elgondolkozni mai miniszterölnökünk (mármint kié?) imázsáról és fölidézni, hogy mennyire itt lenne az ideje Orbánnak tanulni a kisemberséget... tanulni egy kis emberséget...

Persze kérdés, hogy milyen szempont szerint mérlegeljük ennek a "kisembernek" a furcsa politikáját. Furcsa, mert az 56-os szerepe okán jogosan merül föl az erkölcsi aggály a "rendszerváltó" politikus képének felrajzolásával kapcsolatban. Szerepe abból a szempontból kétségtelenül kisemberi, hogy mindig az adott erős szél irányába fordította az ország hajóját - nem ellene. És időben. Ez persze nem erkölcsi kategória, pláne nem, ha a megszállóhoz való idomulást jelentette. Ahhoz kellett bátorság, hogy a még nem teljesen világos kimenetelű rendszerváltás nemzetközileg is jegyzett indikátora legyen, akkori külügyminiszterként. Mégha Moszkvából rá is bólintottak előzetesen. 

Ugyanakkor nem tette magát idollá, nem kereste az elismerést - pedig jutott neki számtalan - nem hitte, hogy nagy ember lett.

Sajnos Orbán ezt hiszi magáról. És ő is ott sertepertélt ugyanekkor már a rendszerváltó csapatban, nem kis küldetéstudattal, de érdekes módon ez nem vált kóros rögeszmévé egészen sokáig. Még egy félresikerült miniszterelnökség is jutott neki, de akkor még nem érezte magát pót-Horthynak. Most meg valami eszement tanácsadó súgására talán, hogy az a választási kétharmad szimbolizálna egy nemzeti kétharmadot, ami nevetségesen ostoba elszámolása a valóságnak, kialakult benne ez a szörnyű politikusbetegség.

Legkésőbb a 2014-es kijózanító választás lesz a nagy pofon, amit majd nem győz a nemzetközi baloldal számlájára írni, de addig még nekünk, egyharmadnak igencsak megkeseríti az életünket azzal, hogy próbál mindenbe beleszólni, mindenben utat mutatni, mindenkit megregulázni, aki az ő nemzetfelfogását nem osztja, egy percig se gondolta - na jó, esetleg egy percig - hogy ő nagy ember. 

A bukás elkerülhetetlen a nagy embereknél, mert nem lehet ezt folyamatosan fenntartani, nincs ami táplálná, akármilyen birkamenetek, és fasiszta újságíró csúszómászók emelnék is még tovább a cipelhetetlen trónját.

Tisztelt Képviselők, Tisztelt Kormány!

Hadd kezdjem felszólalásomat egy ismert viccel: a kisvakond és anyukája feljönnek a vakondtúrásból. "Mi ez a finom illatú, bársonyos zöld szőnyeg itt körülöttünk?" - kérdezi a kisvakond. "Ez itt a fű." - feleli az anyukája. "És mi az a szikrázó csodálatos kékség ott fent?" - kérdezi megint a kisvakond. "Az meg az ég." - válaszolja a vakondmama. "Te anya, miért élünk mi a föld alatt?" Képed el a kisvakond... "Mert ez a mi hazánk." - mondja az anyuka.

Ez a kormány rendkívül hazafias - szólamaiban. Rendkívül elszánt a haza érdekében. De kérdezzük csak meg újra, hogy mi tölti meg a haza fogalmát tartalommal a fiatalság számára? Sőt kérdezzük úgy, kinek a feladata megtölteni tartalommal? És mi ez a tartalom? Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a kormánynak aztán ez az egy feladata van: megtölteni tartalommal a választói számára a haza fogalmát. A haza nem a múlt, hanem a jövő. Nem a megcsontosodott kánonok, szimbólumok üres múzeuma, hanem a jövő lehetősége. Ezzel válik a haza fogalma élővé. Ez a kötelessége a mindenkori kormánynak, hogy lehetőségeket, távlatokat nyisson az őt megválasztó polgároknak, akik hazává varázsolják az országot. Hogy az övéknek érezzék. Ne a 30 valahány százalék kétharmada érezze csak hazának, mert az nagyon kevés többség ahhoz, hogy élő remény fűtse a felnövekvő fiatalok ambícióit.

Én úgy látom, tisztelt képviselők, hogy ez a kormány eddig csak elvett lehetőségeket és nem adott semmit, azon az egyen kívül, ami kétségtelenül bajba sodorta az egész nemzetgazdaságot, hogy a 16%-os szja-val a gazdagok lehetőségeit kitágította. Igaz, ebből se lett se GDP-, se gazdasági, se fogyasztásnövekedés, mert az az elvi pénz, ami ott maradt, valahol eltűnt. Nem jelent meg sehol.

Ugyanakkor már szinte mindenkit megrövidített, megkeserített Orbán Viktor csapata, újabban a fiatalok ellen fordult, akik nem átalltak informatika és angol tanulás birtokában kicsit kilépni tapasztalatot szerezni az európai nagyobb hazába. Ők nem veszekednek az EU-val, nem sallert akarnak osztani, hanem tanulni szeretnének az okosabbtól. Ott, ahol a dolgok jobban szervezettek, jobban működnek, kevés az ígérgetés, több a számonkérés - a hatalom irányába. Ahol senki se sajátíthatja ki egy egész nemzet érdekét - mégegyszer szögezzük le - 30 valahány százalékos részvétel mellett elért 2/3-os többséggel. Most tehát a jövő lehetőségeinek a nyírbálása jön: ne tanulj angolul, és informatikai ismereteid se legyenek - ne legyen eurokonform a tudásod. Vakondoskodj csak itthon 48 ezerér. Abból is meg lehet élni, eszedbe ne jusson konyakot rendelni!   

Nem egyértelmű, de van benne logika, hogy feltételezzük, miszerint a jalanlagi gazdasági válságnak van értelmezhető oka, eredete. Hogy honnan indult, az világos, de hogy mért a legszegényebbek viselik ennek a furcsa hitelválságnak az okát, az nem annyira. 

Én azt képzelem, hogy a mindenkori gazdasági konjunktúráknak van egy olyan ütőere, amely ki is tapintható. A modern gazdaságtörténetet most hagyjuk, nézzük a legutóbbi konjunktúrát, amely több hullámban emelte föl főleg a nyugateurópai gazdaságokat, amelyek magukkal húzták a világ gazdságát, és ez nem volt más, mint az információs technológia hardver fejlesztése.

Ezt megelőzően talán az olajipar tartotta lendületben a világgazdaság egészét, ehhez kapcsolódva az autóipar és a modern háztartások felszerelése. Ezek mind olyan megatrendek, amelyek képesek a hosszútávú, akár évtizedes konjunktúrák táplálásához, viszont kifulladnak.

Az olajipar, bár több tíz évre elegendő olajat tud még mindig kitermelni, a modernizálódó gazdaságok olajigénye miatt kezd lassulni a kitermelés és a felkutatás üteme, ami előrevetíti azt a katasztrófát, amikor elfogy, vagy olyan mértékban csökken a mennyisége, hogy a extra áron lehet majd csak hozzá jutni, márpedig az ilyen akadályok képtelenné teszik arra, hogy a gazdasági élet alapja maradjon. tegyük persze gyorsan hozzá, hogy a földgázzal együtt kell ezt értenünk. 

Az autóipar még sokáig az olajfüggés csapdájában fog vergődni, nem kis mértékben azért, mert az magához láncolta a lehető legtöbb és legérzékenyebb ponton.

A lényeg, hogy ezt követően az egész világon elterjedt az IT, amelynek megint szerves és egész rendszereket átható kiépülése biztosította az ipari országok gazdasági konjunktúráját, és emögött számos másodlagos hullám emelte fel a kapcsolódó iparágakat - gyakorlatilag a gazdaság egészét. Mára ez a lendület megtört. Akik azonban - ahogy az olajiparr - rákapaszkodtak erre, azt gondolják, hogy tartják a frontot, amíg lehet, csakhogy a talaj már kicsúszik az egész gazdasági többdimenziós építkezés alól, a lassulás és leépülést pedig mindig azok késleltetik a legtovább, akik hatalmi pozícióból települtek rá, a politika és a pénzvilág. Így aztán ők azok, akik a csökkenő bevételek és visszaeső életszínvonalból a legtovább szeretnének kimaradni és ennek érdekében minden aljas és mocskos eszközt is fenntartanak. Nézzünk körül Európában.

A kérdés az, hogy átveszi-e valami ezt a stafétát, ha késlekedve is, lesz-e egy átható megújulás a modern civilizációban, amely programot adhat egy új gazdasági konjunktúrális hálózatnak. Kézenfekvő lenne egyébként a megújuló energiák hatékonyságnövelésében vagy a természetmegóvás témakörében kereskedni, de nem úgy látszik, hogy a pénzmogulok ebbe az irányba jottányit is képesek lennének mozdulni.

Most lenne itt az ideje a nemzeti kormányoknak lépni, és reflektorfénybe állítani ezt a területét a modern gondolkokdásnak, hiszen egy olcsón működő ország, végsősoron a polgárok hosszútávú jólétét biztosíthatja. Aki lemarad, megint csak nagy árat fog fizetni a kimunkált módszerekért... 

Régen csodálkozom azon a furcsa elmeműveleten, hogy bizonyos filozófiák követői bajban vannak a SZAVAKKAL. Az írás is csoda. A nyelv is az. Az írás bizonyos történelmi-szellemi szinten szent, mert olyan kiszélesedett tudást adott az embernek, amit azelőtt képtelen volt memorizálni. Ezért születtek a szent írások, mert ezek a szájhagyományt túllépve már kiküszöböltek hibás eltéréseket az átadott információból. Na, jó, az írás értelmezése, és befogadása már egy másik kérdés. De lássuk be, a civilizáció egy szintjén, az írás szentesítése magának a civilizációnak az alapjává válik. 

2.

Namost arról beszélünk, hogy általában a jobboldali filozófiák és gondolkodásmódok, mindenekelőtt a vallásban gyökerezve kétségtelenül hordoznak magukban ilyen elemet. Pédául itt van ez a szó, amitől a legjobban félnek a vallásos emberek, az ISTEN. JAHWE - ki se szabadott mondani, ezért lehet JEHOVA is, hiszen, a leírt csak a JHW vagy V. Mondjuk a keresztény vallásban eleve félni kell az Istent, és hát van ott bőven még félnivaló, a gyehenna, meg a bűn, meg az egész árnyékvilág, ahol nem kell kincset gyűjteni - ugyebár.

Ugyanakkor vannak a varázsszavak, amelyek önálló életre kelve megoldják a problémákat, ezeket kell mormolni, egymás után sokszor, lásd penitencia, lásd liturgia. Kétségtelen, elég primitív leegyszerűsítése ez a dolognak, de lássuk jól, van itt egy fontos elme-művelet. Egy módszer, ami segít a felelősség viselésében esetenként elhárításában. Ez persze nem baj. Baj akkor, amikor politikai műveletté válik, mások akár egy egész társadalmi réteg, végsősoron egy nemzet kárára. Láttunk ilyet mostanában? Hogyne.

Fél ez a Matelcsy attól a szótól, hogy package. Mér? Aztán még félnek ezek a fantasztikus politikusok, már olyan szavaktól is mint demokrácia, vagy esélyegyenlőség, vagy szolidaritás, vagy modernizmus - sőt liberalizmus. Pedighát mindegyik fogalom csak számukra rémületes tartalmakká nőttek.

Namost a jobboldal baloldal meghatározással is óvatosan kéne azért bánni, gondoljunk a Gyurcsánra (ahogy vidéken mondják) micsoda baloldali politikus egy nagytőkés, aki a privatizációkor gazdagodott meg KISZ funkcionáriusként? Jó. Mit számít ez most? Számít, mert sose melózott egy gyárban, gőze sincs róla, hogy mit képvisel - hiába megy el kameráktól övezve egy miskolci lakótelepre.

3.

Nem mondom, hogy nem kellenek politikai filozófiák, de érdemes lelepleznünk újra és újra a kódszavaikat és méginkább érdemes újra és újra értelmeznünk a politikai szereplők filozófiai indíttatásait.