Arról gondolkodtam a KLIK kapcsán nyilvánosságra került jelentés miatt, hogy ez az egész kormányzás ilyen, mint a klik: semmi sem számít, csak az orbánosság. És minél közelebb vagy orbániához, annál inkább érvényesül ez a szempont, mint mindent eldöntő mérleg.
Ha Orbán előbb-utóbbi bukásáról beszélünk, látnunk kell, hogy a kontraszelektált társadalomszervezés önmaga ellensége. Hiszen a teljesítmény háttérbe szorul a talpnyalás rovására. Ennek a folyamatos megnyilvánulása csak egyféleképpen szorítható vissza, a nyilvánosság és a média korlátozásával. De az eredmény akkor is egy egyre romló, egyre nyomasztób hangulatú, elkesredett, cinikus vagy kivándorló társadalomkép lesz. És ez nem függ össze a szocializmussal vagy a kapitalizmussal. Azzal sem függ össze, hogy nő-e a gdp vagy negatívan nő. Ja. Horthy rendszere ugyanilyen volt és Szálasi rendszer lett belőle. Meg menekültáradat. Akik maradtak meg próbáltak elsunnyogni a közéletből. És csak azok maradtak benne, akik a politika megmondó emberei voltak, üres fejjel, vagy cinikus hazudozóként. Ott másra nem tudsz képzelni, csak a pénztárca megtartó erejére.
És ahogy Gyurcsány és csapata kifosztotta az államot? Hát az se hiányzik. De ez se. Ez itt a baj. Ez a végtelenül nyomorult, tehetségtelen, buta, politikai szarkeverő gittegylet. Hogy ezeket nem lehet egy mozdulattal leváltani. Mért nincsenek nálunk itelligens, jól kommunikáló, tisztelettudó és tiszteletet érdemlő bölcs vezetők, akik a szolgálatukat érzik feladatnak, nem az arcuk méretét?
Vagy legalább hagynák békén az embereket, nem pofáznának bele a hétköznapi döntéseikbe, az életük szervezésébe lépten-nyomon. Ne akarnák folyton megmondani, hogy az ő elképzeléseik szerint, mit hogyan kell csinálnunk. De jó lenne, ha nem is tudnánk ki a polgármester, ki a miniszter, mert úgy végeznék a dolgukat, hogy csak akkor ütköznénk beléjük, ha lemondatnák őket, mert valamit nem jól csináltak. Le kéne cseréltetni velük a bársonyszékeiket hokedlira.
