Komoly történelmi vívódás ma értelmezni 2013 őszén, Orbán Vikor, a demokráciát több fronton is támadó miniszterelnök „háborús” beszéde nyomán, hogy hol is tart ez a magyar szabadság, amely Szent István királytól Mátyásig, török hódoltságtól moszkvai befolyásig mindig kor-szellemű értelmet nyert, de ma valahogy elvesztette a tartalmát.

Orbán hadrendbe szólította híveit, mintha a választásokon háborúzni kéne. Van valami szörnyű zavar ennek az embernek a fejében, és sajnos attól kell félni, hogy kritikus pontokon, Gyurcsányhoz teljesen hasonló módon képtelen lesz visszavonulót fújni a megvadult csaholó vérebeinek. Mert a magyar szabadság nem az ő korlátlan politikai mozgástere. Ha ezt korlátozzák bárkik, azt civilizált módon kellene kezelni, nem háborúval.

Persze annyian és annyiszor mondják el ezt, hogy szinte fölöslegesnek tűnik, inkább azt a kérdést kellene az orbánizmuson túl meggondolni, hogy ennek a politikai absztrakciónak, aminek a neve Magyarország, milyen érték ma a szabadság, ez hogyan nyilvánulhat meg és mi a hozadéka. 

Az egyéni és társadalmi valamint a köztes, közösségi szintjein az országnak más-mást fejez ki. Az egyén akkor szabad, ha nincs korlátozva a gondolkodása, ha szabadon és széleskörűen hozzájuthat az akár ellentétes gondolat-rendszerekhez, véleményekhez, és a kialakult vélemények áramlása nincs mesterségesen korlátozva. Ebben a tekintetben Magyarországon nincs szabadság, mert a kormánypárti média semmilyen függetlenségi elvnek nem felel meg, a hozzáférés a médiatartalmakhoz pedig szintén mesterségesen torzított. Ezzel nem tudom, ki akarna vitatkozni... A közmédia, ha jól számolom 6 csatornán nyomul, és nem függetlenül, hiszen kontroll minden szintjén deklaráltan a saját embereit delegálta és soha nem akart konszenzust az ellenzékkel, jogi eszközökkel még így is folyton el akarja hallgattatni az egyetlen ellenzéki jellegű tévét és rádiót. Ez szégyen és gyalázat, mindannak az elárulása, amit a zászlajukra tűztek a 89-es forradalmmi hangulatban az akkori ellenzéki, ma kormánypárti képviselők, akarnokok. Megérdemelnék, hogy más köpje szembe őket, ha már ők nem néznek tükörbe. Ez tulajdonképpen a legegyszerűbb, a sajtószabadság szintje. Fölötte hiába lovagolnak nemzeti színű trikóban, párdon, trikolórban, az Európai Únió ellen agitáló porhintők, a szabadság alapszintje van bajban, akkor minden bajban van.

Máskülönben kétségtelen, hogy a nemzeti függetlenség ideáját is talán el kellene végre szakítani a 19. század konstellációjára operált eszménytől és föl kéne fogni, hogy ma másképp független egy ország, mint akkor. A válság-tudatú Orbánnak körbe kéne talán nézni Németországban, Franciaországban vagy akár Ausztriában, aztán itthon és akkor rájönne ki van válságban.