Nincs annál irritálóbb, mint amikor egy volt ős-demokrata, a PDSZ volt elnöke, aki valódi harcot folytatott a pártállami iskolai háttér-rendszer lebontásáért, sokszor személyesen is segített az akkori demokratikusan gondolkodó, ezért nem ritkán háttérbe szorított, adminisztratív eszközökkel elnyomott pedagógustársaknak, hogy ez a férfi most azt mondja a pártja által elkövetett választási csalásról sunyin mosolyogva, hogy "szomorú".
Nem szomorú, hanem vérlázító, hogy mindannyian szembeköpik korábbi önmagukat, hogy egy ugyanolyan aljasan építkező, diktatórikus centralizált iskolarendszer felépítéséhez aszisztálnak, ami ellen annak idején harcoltak.
Mikor nyitják föl a szemüket végre ezek az alvó demokraták, és veszik észre, hogy a KDNP Fideszbe integrált önjelölt nemzetmentői, akik a keresztény eszme terjesztésében látják a magyar nép felemelkedését, egy olyan elbaltázott módszer- és rendszer-csomagban gondolkodnak és hisznek vakon, amely nemcsak a modernség, de a működőképesség kritériumainak se felel meg és sorra bukik meg minden valódi megmérettetésen...
Mikor veszik észre, hogy ennek a pénznyelő rendszernek egyébként a lényege, hogy csak ellentmondást nem ismerő észérveket otthonhagyó általában 50-es éveiben járó frusztrált nőkre lehet bízni? Aztán félig lefokozni, vagy területeket elvenni tőlük, utána meg biztost kinevezni föléjük - de most őszintén: mi a fene értelme van ennek? Mért kell minden működő alrendszert is bekebelezni, tönkretenni? Aztán sajnálkozni, hogy kis hibák vannak, de majd minden jó lesz. Csak nézzék az állami televíziót a "közszolgálati": értsd Fidesz-szolgálati híradót, akkor nem lesznek megtévesztve az egyre agresszívabb ballib médiamoguloktól, mert a kezüknél vagy az orruknál fogva vezeti őket a Nagy Birkamenet.
Meddig tart a cinkos mosoly? És mikor csap végre valaki az asztalra?
