Nem egyértelmű, de van benne logika, hogy feltételezzük, miszerint a jalanlagi gazdasági válságnak van értelmezhető oka, eredete. Hogy honnan indult, az világos, de hogy mért a legszegényebbek viselik ennek a furcsa hitelválságnak az okát, az nem annyira.
Én azt képzelem, hogy a mindenkori gazdasági konjunktúráknak van egy olyan ütőere, amely ki is tapintható. A modern gazdaságtörténetet most hagyjuk, nézzük a legutóbbi konjunktúrát, amely több hullámban emelte föl főleg a nyugateurópai gazdaságokat, amelyek magukkal húzták a világ gazdságát, és ez nem volt más, mint az információs technológia hardver fejlesztése.
Ezt megelőzően talán az olajipar tartotta lendületben a világgazdaság egészét, ehhez kapcsolódva az autóipar és a modern háztartások felszerelése. Ezek mind olyan megatrendek, amelyek képesek a hosszútávú, akár évtizedes konjunktúrák táplálásához, viszont kifulladnak.
Az olajipar, bár több tíz évre elegendő olajat tud még mindig kitermelni, a modernizálódó gazdaságok olajigénye miatt kezd lassulni a kitermelés és a felkutatás üteme, ami előrevetíti azt a katasztrófát, amikor elfogy, vagy olyan mértékban csökken a mennyisége, hogy a extra áron lehet majd csak hozzá jutni, márpedig az ilyen akadályok képtelenné teszik arra, hogy a gazdasági élet alapja maradjon. tegyük persze gyorsan hozzá, hogy a földgázzal együtt kell ezt értenünk.
Az autóipar még sokáig az olajfüggés csapdájában fog vergődni, nem kis mértékben azért, mert az magához láncolta a lehető legtöbb és legérzékenyebb ponton.
A lényeg, hogy ezt követően az egész világon elterjedt az IT, amelynek megint szerves és egész rendszereket átható kiépülése biztosította az ipari országok gazdasági konjunktúráját, és emögött számos másodlagos hullám emelte fel a kapcsolódó iparágakat - gyakorlatilag a gazdaság egészét. Mára ez a lendület megtört. Akik azonban - ahogy az olajiparr - rákapaszkodtak erre, azt gondolják, hogy tartják a frontot, amíg lehet, csakhogy a talaj már kicsúszik az egész gazdasági többdimenziós építkezés alól, a lassulás és leépülést pedig mindig azok késleltetik a legtovább, akik hatalmi pozícióból települtek rá, a politika és a pénzvilág. Így aztán ők azok, akik a csökkenő bevételek és visszaeső életszínvonalból a legtovább szeretnének kimaradni és ennek érdekében minden aljas és mocskos eszközt is fenntartanak. Nézzünk körül Európában.
A kérdés az, hogy átveszi-e valami ezt a stafétát, ha késlekedve is, lesz-e egy átható megújulás a modern civilizációban, amely programot adhat egy új gazdasági konjunktúrális hálózatnak. Kézenfekvő lenne egyébként a megújuló energiák hatékonyságnövelésében vagy a természetmegóvás témakörében kereskedni, de nem úgy látszik, hogy a pénzmogulok ebbe az irányba jottányit is képesek lennének mozdulni.
Most lenne itt az ideje a nemzeti kormányoknak lépni, és reflektorfénybe állítani ezt a területét a modern gondolkokdásnak, hiszen egy olcsón működő ország, végsősoron a polgárok hosszútávú jólétét biztosíthatja. Aki lemarad, megint csak nagy árat fog fizetni a kimunkált módszerekért...
