Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy Horn Gyula népszerűségét nekrológjaiban a "kisember" imázsával magyarázták. Ennek apropóján kellene elgondolkozni mai miniszterölnökünk (mármint kié?) imázsáról és fölidézni, hogy mennyire itt lenne az ideje Orbánnak tanulni a kisemberséget... tanulni egy kis emberséget...
Persze kérdés, hogy milyen szempont szerint mérlegeljük ennek a "kisembernek" a furcsa politikáját. Furcsa, mert az 56-os szerepe okán jogosan merül föl az erkölcsi aggály a "rendszerváltó" politikus képének felrajzolásával kapcsolatban. Szerepe abból a szempontból kétségtelenül kisemberi, hogy mindig az adott erős szél irányába fordította az ország hajóját - nem ellene. És időben. Ez persze nem erkölcsi kategória, pláne nem, ha a megszállóhoz való idomulást jelentette. Ahhoz kellett bátorság, hogy a még nem teljesen világos kimenetelű rendszerváltás nemzetközileg is jegyzett indikátora legyen, akkori külügyminiszterként. Mégha Moszkvából rá is bólintottak előzetesen.
Ugyanakkor nem tette magát idollá, nem kereste az elismerést - pedig jutott neki számtalan - nem hitte, hogy nagy ember lett.
Sajnos Orbán ezt hiszi magáról. És ő is ott sertepertélt ugyanekkor már a rendszerváltó csapatban, nem kis küldetéstudattal, de érdekes módon ez nem vált kóros rögeszmévé egészen sokáig. Még egy félresikerült miniszterelnökség is jutott neki, de akkor még nem érezte magát pót-Horthynak. Most meg valami eszement tanácsadó súgására talán, hogy az a választási kétharmad szimbolizálna egy nemzeti kétharmadot, ami nevetségesen ostoba elszámolása a valóságnak, kialakult benne ez a szörnyű politikusbetegség.
Legkésőbb a 2014-es kijózanító választás lesz a nagy pofon, amit majd nem győz a nemzetközi baloldal számlájára írni, de addig még nekünk, egyharmadnak igencsak megkeseríti az életünket azzal, hogy próbál mindenbe beleszólni, mindenben utat mutatni, mindenkit megregulázni, aki az ő nemzetfelfogását nem osztja, egy percig se gondolta - na jó, esetleg egy percig - hogy ő nagy ember.
A bukás elkerülhetetlen a nagy embereknél, mert nem lehet ezt folyamatosan fenntartani, nincs ami táplálná, akármilyen birkamenetek, és fasiszta újságíró csúszómászók emelnék is még tovább a cipelhetetlen trónját.
